A kézimunkázás iránti szeretetem kislánykoromban alakult ki.
Édesanyám minden este horgolt, kötött, vagy hímzett, ez volt a kikapcsolódása.
Ezen kívül az összes ruhát, amit a családban viseltünk ő készített. Ilyen
környezetben természetes volt számomra, hogy megpróbálom követni, utánozni őt.
Minden technikára megtanított, amit ő is ismert. Felső tagozatos koromtól magam
készítettem a ruháimat. A babámnak minden pulóverből, ruhából volt kicsinyített
mása, mint amiket és is viseltem.
A vert csipkével menyasszony koromban ismerkedtem meg. A
Fáy családba bekerülve halottam először a Hunnia csipkéről és a család csipkés
hagyományairól. Vőlegényem édesanyja, azt mondta, hogy „minden Fáynénak tudnia
kell csipkézni”. Gondoltam ez nem lesz akadálya a férjhezmenetelemnek. Persze
később kiderült, hogy korán sem tud minden Fáyné csipkét készíteni, sőt ilyen
elvárás sincs a családban. Én minden esetre belevágtam és ez meghatározta a
későbbi elköteleződéseimet.
Csipkét verni 1992-ben Ónodi Szabó Sándorné, született Fáy
Ildikótól tanultam meg. Meglátva egy hunnia pávát azt mondtam, én ilyet szeretnék
készíteni. A mintacsíkon való gyakorlást
gyorsan meguntam és egy páva mintáján küzdöttem végig az alapok elsajátítását.
Máig őrzöm azt a kis pávát, ami kb. 180-as egyiptomi pamutszálból készült és a
farktollakon jól látszik, hogy a kezdeti kuszaságból, hogyan alakulnak ki a
szépen rendezett minták. Ez volt tehát az első lépés a csipkés pályafutásomban.
Ezután hosszabb szünet következett. Sorba születtek a
gyermekeim és én azt gondoltam, hogy mellettük nem lehet csipkét verni. Persze
az élet erre később rácáfolt, hatodik gyermekem már kétévesen
teljes biztonsággal szedegette a földről a leesett gombostűket. A második
fordulat a csipkés életemben 2001-ben jött el, amikor beléptem a Magyar
Csipkekészítők Egyesületébe. Ettől kezdve alkalmam volt tovább képezni magam,
táborokban, találkozókon. Nagyon sokat tanultam a társaimtól és egyre aktívabb
szerepet vállaltam a közösség életében is.
2003-tól részt veszek a Mesterségek Ünnepén, mint
csipkeverő.
2004 és 2005-ben csipkehétvégét rendeztem Terényben
2004-ben tagja lettem a Palócföldi Népi Iparművészek
Egyesületének.
2004-ben a Magyar Csipkeközpont Alapítvány által
meghirdetett „Kertünk virágai” pályázaton III. helyezést értem el.
2005-től folyamatosan zsűriztetem az általam tervezett és
kivitelezett csipkéket a Népi Iparművészeti Tanácsnál
2006 tavaszán részt vettem az I. szécsényi Csipkekonferencia
megrendezésében
2006 nyarán elindítottam a szécsényi Kézművesházban egy
csipkekészítő tanfolyamot.
2006 szeptember 23-án megkaptam a „Nagy Palóc” Dr Zólyomi
József díjat
2007-től tartok tanfolyamokat Balassagyarmaton, kisebb
megszakításokkal, ahogy igény van rá.
Fáyné Tornóczky Judit
csipkekészítő
Alkotásai:
És ezután alapította még a csipkemúzeumot is Terényben - ami ugye inkább műhely mint múzeum... Véletlenül egy Heti Válasz sorozatbeli interjú-kötetben olvastam róluk a férjével: Isten háta mögött. Több mint szimpatikusak:-)
VálaszTörlésKedves Judit! 2003-ban töltöttük együtt a csipkehetet Tiszavárkonyban, nekem ott sok minden új dolog volt. Az emberek, a csipke nevek -sóvári, zobor vidéki, torockói és a többi, még a szolnoki is. Nagyon örültem, hogy nyugdíjas koromra egy olyan közösségbe kerültem ahol érdeklődésemnek megfelelő ismereteket szerezhetek, tanulhatok. Az egyesületnek köszönhetően széles körben lett ismert a szolnoki csipke. Táborokban, hétvégi továbbképzéseken taníthattam. Munkáidat látva, és csipkés társaimnál megismerve a hunnia csipkét, vágyom rá, hogy megtanuljam.
VálaszTörlésNeked kívánok további szép alkotó munkát, családodnak boldogságot.
Gyonyoru munkáid vannak. Nagyon tettszik a pávás kép, nem lehetne megkapni a mintáját.?
VálaszTörlésNagyon szépek a munkáid és sokat te rajzolsz,az az te tervezed .Én olyan szerencsés vagyok hogy egy évben kétszer Terénybe lehetek és ott mindég tanulok valamit tőled./orosz csipke háló/.Már kész a gallér!Köszönöm.
VálaszTörlés